szent_istvan_kiraly

Magyar Testvéreim!

Hódmezővásárhely, 2014.augusztus 20.,szerda – Visnyei Ferenc írása a magyarsághoz. Felhívja a  figyelmet arra, hogy a világban élő és dolgozó magyarság egy szellemi gyökérből táplálkozik – az egymás elleni harcok helyett a testvéri szeretetre van szükség a boldogulásunk érdekében.

Merem ezt írni, hiszen a Teremtő Gyermekeiként minden Ember Testvér

Sajnos nem árulok el újat, ha most leírom: testvér, testvér ellen indul csatába, nem csak szavakkal, hanem felhevült testükkel szegülnek egymásnak, ölnek, rabolnak, gátlástalanul kihasználják egymást itthon és külföldön.

Senki sem akar engedni ebben a csatában, nem adnak a huszonegyből.

Nem vitás azonban, hogy a Jóság mindegyikünkben ott van, azonban a félelem meggátol abban, hogy igazából azok legyünk, akik valójában vagyunk: nem csak testi, hús-vér emberek, hanem szellemek és isteni lények.

800px-St._Stephen,_EsztergomVajk királyunk 966 éve szenderült el, és bizony nem vagyok abban biztos, hogy ha most látná, mit tesznek a mai politikusok, testvéreink, hogy azt tétlenül tűrné, sokunkkal egyetemben. Apostoli királyunk, I. Szent István ugyanis többek között azt tette, hogy a magyar törzseket egyesítette és más népeket is meggyőzött (behódoltatás, fegyveres lázadások leverése), annak érdekében, hogy megszilárdítsa a magyarság helyzetét, keresztényi gondolatokkal, cselekedetekkel felvirágoztassa a Kárpát medencében élő törzseket. A mai magyar állami apparátus, sajnos – ezt ki kell jelentenem -, elveti a keresztényi cselekedeteket, annak ellenére, hogy szép keresztény szólamokat hangoztatnak.

Kell nekünk ismét egy István, aki megszilárdítja hitünket abban, hogy keresztények vagyunk, Isten Gyermekei, akik készen állnak tenni az országért, a nemzetért, akik ha el is hagyják az anyaországot, a háttérben tesznek valamit hazájukért. Árulás ne vésse arcunkra bélyeget!

Hiszem azt, hogy nem múlik, nem múlhat el István szellemi öröksége, és csak az egységes magyarság tud tenni önmagáért, nemzetének felvirágoztatásáért, azonban ez most nagyon távol látszik lelki szemeim előtt.

Amikor itt, az anyaországban a mai politikai közösségek csatároznak, nem az ország érdekit tekintik a legfontosabbnak, hanem azt, hogy mennyire képesek megszilárdítani hatalmukat, mennyire lehet megfélemlíteni, megalázni a nemzetünk fiait, lányait, nagyon elgondolkodtat. Sajnos a megfélemlítés fegyvere sül el leginkább eltalálva azokat, akik egyáltalán nem érdemelnék meg. Sokan inkább elmenekülnek ebből az országból, de vannak, akik feladják ezt az életüket és a kilátástalanság fekete mágiájában, valóságában hisznek, s átadják magukat az enyészetnek, öngyilkosok lesznek, hiszen már senkiben sem tudnak bízni, nem tudnak betevőt teremteni maguknak, családjuknak.

Amikor itt, az anyaországban feszülnek a harag és a gyűlölködés-, keltés húrjai, hamis dallamokat megpendítve, bizony minket találnak, el.

Vannak, akik ugyan szeretnének, de nem tudnak tevőlegesen tenni a hazájukért: nincs munkájuk, esetleg éhbérét, rabszolgaként keresik kenyerüket, de nem tudják szellemüket, lelküket táplálni, mert a félelem bélyege erősebben virít arcukon, s megbénulnak, megnyomorodnak, testileg, lelkileg.

Kiművelt koponyák kerülnek lapátra, mert nem hódolnak be a mai vezető politikai elitnek, bizony elküldik őket közcélúként – egyetemi, főiskolai diplomával a zsebükben -, dolgozni, s közben krumplipucoló OKJ-s tanfolyamot végeztetnek el velük.

Már a félelem szedi sarcát ebben az országban.

Ó, István király, ha itt léteznél, most összetartozásra, egységre buzdítanál bennünket és bizony LÉTezésre nevelnél minket, s megfednéd azokat, akik Isten és hazájuk ellen cselekednek. Amikor itt, az anyaországban kiáltozunk mindnyájan a jobb sorsunkért, elfelejtjük azt is, hogy honnan is jöttünk, kik is vagyunk valójában.

IstvanJöttünk, hogy lássunk, tegyünk és győzzünk az ego felülkerekedése ellen, hogy önmagunk lehessünk egyénként, nemzetként, de mégis egységben más nemzetekkel, mert testvérek vagyunk. Amikor az elcsatolt területeken élő honfitársainktól már nem tudunk tanulni összetartást, mert nem tartjuk őket testvéreinknek, bizony óriási hibát követünk el.

Velük – és más, külföldön élő magyar testvéreinkkel – együtt, tehetünk magunkért, sorsunkért, nemzetünkért, a világon élő magyar testvéreinkért.

István királyunk biztosan megparancsolná nekünk -ha most velünk lenne -, hogy gyakoroljunk kegyességet, irgalmasságot, türelmet, erőt, alázatosságot, mértékletességet, szerénységet, becsületességet és szemérmességet, amelyek – többek között – az Intelmeiben is olvashatók.

Kívánom, hogy nemzetünk megélje az élet, a LÉTezés örömeit, ne csak a durva valóság legyen úrrá rajtunk! Emelkedjünk fel végre magunkon, helyzetünkön, és keressük magunkban, másokban, testvéreinkben egymást!

Legyen bennünk béke, harmónia, szeretet, és tegyük meg azt, amit megtehetünk, amit a szívünk, a benső lényünk diktál! Mert tudnunk kell, hogy Vajk neve mit is jelent! Az, hogy tudunk –e így élni, rajtunk múlik. A Vajk név: gazdagságot, bőséget jelent. A bőség, a gazdagság bennünk is ott van! Isten áldása ránk! „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk (Boldogasszony, Anyánk, Regina Patronánk), nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: Magyarországról, Édes hazánkról ne feledkezzél el, szegény magyarokról.” (Lancsics Bonifác?)




There are no comments

Add yours